Az állandó kiállítás

Az első állandó kiállítás 1980-ban a Városháza épületében kapott helyet. A második emelet három termében, ahol Ernest Zmeták és Ladislav Saučin koncepciója alapján, három nagyobb témakört: a régi európai művészetet, a 19–20. századi szlovák és cseh művészetet, valamint a 19–20. századi magyar művészetet magába foglaló részleg jött létre. A több mint húsz évig tartó ideiglenes helyzetben való működés 2002-ben ért véget, miután Magdaléna Klobučníková igazgató asszonynak sikerült megszereznie az egykori Ipari Testület székházát (1937). Ennek rekonstruált térségeiben, 2004-ben megnyílt az új állandó kiállítás. Az aktuális állandó kiállítás az előzőek felépítéséből indul ki, egyben megőrzi nyitott szemléletét, a gyűjtemény „műgyűjtői karakterét“ hangsúlyozza. Betekintést nyújt Ernest Zmeták és Danica Zmetáková minőségileg kiegyensúlyozott műgyűjtői tevékenységébe. A hangsúlyt a 18. századi európai művészetre helyezi, amelynek magvát barokk mesterek művei alkotják (Giovanni Battista Piazzetta, Francesco Tironi, Paul Troger, Johann Jäger, Jacob Kohl). A kiállítás legegységesebb része a 19-20. századi magyar művészet részlege, melyben klasszikusnak számító művészek fontos művei láthatók (Barabás Miklós, Ligeti Antal, Kmetty János, Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Egry József, Bernáth Aurél). Figyelemreméltó a 19–20. századi szlovák művészet részlege, ahol a hazai képzőművészeti kultúra jelentős egyéniségeinek művei szerepelnek (Mednyánszky László, Martin Benka, Jaszusch Antal, Miloš Alexander Bazovský, Janko Alexy, Ján Mudroch, Cyprián Majerník, Milan Paštéka, Milan Laluha). A 20. század 80-as éveiben Ernest Zmeták rendszeresen gyarapította a gyűjteményt új szerzeményekkel. Az utolsó mű, amelyet 1994-ben ajándékozott, Ľudovít Hološka műve volt.