PERMANENS INTERVENCIÓK
2020 – ban az Ernest Zmeták és Danica Zmetáková ajándéka (1980) révén létrejött első Állandó kiállítás keletkezéséről, a jelenlegi expozíciónak, a galéria kortárs gyűjteményéből illetve raktárából származó művekkel való frissítésével emlékeztünk meg. Az „Intervenciók“ címen lezajló eseményre, ahol főleg a művek stílusbeli, tematikai vagy műfaji analógiáinak kommunikációját hangsúlyoztuk, nagyjából havonta került sor. Mindez a pandémia idején volt, s bár az események a galériában történtek, a látogatók főleg a virtuális térben követhették őket. A Permanens intervenciók folytatják ezt a koncepciót, mindössze annyi a különbséggel, hogy rapszódikus időtartamuk, az expozíció törzsanyagát alkotó művek ideiglenes távollététől függ. Tehát rendszerint azok restaurálásakor, vagy ritkábban kiállításra való kölcsönzésekor kerülnek sorra.
Koncepció: Helena Markusková
 2007b (002).jpg)
UĽJANA ZMETÁKOVÁ: ÉGSZÍNKÉK (A költő reggel), 2007, akril, vászon, 110 x 75 cm.
Uľjana Zmetáková fotorealista műveit kezdettől fogva a látvány szépsége iránti csodálat jellemzi. Racionális felfogású lírikusként, a fényképezőgépet vázlatkönyvként használta. Ennek köszönhetően felfedezte a banalitás költőiségét, a feltűnés nélküli motívumok „készen talált valóságának” szépségét. Mi lehetne prózaibb, egy villanyoszlop-részleténél, vezetékekkel együtt? De ha egy madár áll a tetején és háttérként a égszínkék ég szolgál, a puhán eloszló felhőkkkel – az már képtéma. A hagyományos felfogás szerint: tájrészlet – másképp: készen talált valóság – az, ami valaha volt. A ragyogó felhős kék égbolt látványa az Égszínkék (A költő reggel, 2007) című festményen – egy olyan festőnő költői látásáról vall, aki egy hétköznapi jelenetben rátalált a motívumra. Megörökítette a „véletlen varázsát”, és a megismételhetetlen pillanatot a múlandóság metaforájává változtatta. A kompozíció tengelyét az oszlop szigorú függőlegese alkotja, a háromszögszerűen elágazó elektromos vezetékekkel. Tőle balra feltárul a végtelen kék égbolt látványa, míg jobbra a lágyan eloszló fehér felhők vonulnak el. A festőnő alulnézetből ragadta meg a látványt – az oszlop és a villanyvezetékek szigorú vonalaival kijelölte a hétköznapi lét terét és a festői fantázia birodalmát. Utalt a művészeti hagyományra – Leonardo da Vinci képzeletet fejlesztő javaslatával kezdve – az atmoszferikus jelenségeket „valósághűen“ rögzítő impresszionistákig. Megjelenítette a mesebeli szépségű, áttetsző tiszta égboltot – mint a fantázia birodalmából elhozott csodát – vagy friss hatású költői ihletet.
Koncepcia / Koncepció: Helena Markusková