PERMANENS INTERVENCIÓK
2020 – ban az Ernest Zmeták és Danica Zmetáková ajándéka (1980) révén létrejött első Állandó kiállítás keletkezéséről, a jelenlegi expozíciónak, a galéria kortárs gyűjteményéből illetve raktárából származó művekkel való frissítésével emlékeztünk meg. Az „Intervenciók“ címen lezajló eseményre, ahol főleg a művek stílusbeli, tematikai vagy műfaji analógiáinak kommunikációját hangsúlyoztuk, nagyjából havonta került sor. Mindez a pandémia idején volt, s bár az események a galériában történtek, a látogatók főleg a virtuális térben követhették őket. A Permanens intervenciók folytatják ezt a koncepciót, mindössze annyi a különbséggel, hogy rapszódikus időtartamuk, az expozíció törzsanyagát alkotó művek ideiglenes távollététől függ. Tehát rendszerint azok restaurálásakor, vagy ritkábban kiállításra való kölcsönzésekor kerülnek sorra.
Koncepció: Helena Markusková
PINCZEHELYI SÁNDOR: MÁR MEGINT (CSILLAG – UTCAKŐ), 1973 – 2002, akril, vászon.
A magyar művészeti színtér kiemelkedő egyénisége, az 1970-es évek elejétől foglalkozik az identitáskeresés témáival és a totalitárius kor szimbólumainak kritikus értelmezésével. Élettartamukat, átalakulásukat, jelentésük kikopását és kiüresedését vizsgálja, illetve a kollektív emlékezetben való jelenlétüket és körforgásukat. Az ikonikus Csillag–utcakő-vel (1972) keltett figyelmet, ahol utcakövekből egy ötágú csillagot rakott ki a fűben. Életre keltette az ideológia szakrális jelképét, áthelyezte a természetbe, fölösleges, elfelejtett, sorsára hagyott tárgyként illetve veszélyes játékként jelenítette meg. Tárggyá változtatta a diktatúra és a hatalmi harcok jelképét – az utcakövekből kialakított csillagot, a „proletariátus fegyverét" (amely az utcán hever). Idegen környezetbe, hozzá nem illő helyre helyezte, kiszorította a történelemformáló folyamatok peremére. Később továbbgondolta a témát: sokszorosította és vörös sziluettel látta el a csillag-utcakövet. Rámutatott az ideológia kiüresedésére. Utalt a puha diktatúra korabeli helyzetre, amikor kifakult a szimbólumok forradalmi tartalma és a pártpropaganda eszközeként éltek tovább. Az ezredforduló elején a Már megint című sorozatban – különböző színű diptichonokban újraértelmezte a motívumot. A fokozott intenzitású zöld változatban, az eredeti csillag-utcakő negatív – fordított képe jelenik meg. A visszatekintést és saját historizálásának folyamatát regisztrálja. Elfelejtett kellékként, kísérteties múltként, a „szebb jövő“ hamis optimizmusát hirdető utópiára való távoli utalásként – a totalitárius rendszert túlélő nosztalgia mementójaként él tovább.
Koncepció / Helena Markusková