PERMANENS INTERVENCIÓK
2020 – ban az Ernest Zmeták és Danica Zmetáková ajándéka (1980) révén létrejött első Állandó kiállítás keletkezéséről, a jelenlegi expozíciónak, a galéria kortárs gyűjteményéből illetve raktárából származó művekkel való frissítésével emlékeztünk meg. Az „Intervenciók“ címen lezajló eseményre, ahol főleg a művek stílusbeli, tematikai vagy műfaji analógiáinak kommunikációját hangsúlyoztuk, nagyjából havonta került sor. Mindez a pandémia idején volt, s bár az események a galériában történtek, a látogatók főleg a virtuális térben követhették őket. A Permanens intervenciók folytatják ezt a koncepciót, mindössze annyi a különbséggel, hogy rapszódikus időtartamuk, az expozíció törzsanyagát alkotó művek ideiglenes távollététől függ. Tehát rendszerint azok restaurálásakor, vagy ritkábban kiállításra való kölcsönzésekor kerülnek sorra.
Koncepció: Helena Markusková
RASTISLAV PODOBA: AGRÁR NYUGALOM, 2016, olaj, vászon.
Rastislav Podoba művészeti programja, a valóság vizsgálatán, a megfigyelésen, mint a világ megismerésének és elsajátításának formáján alapszik. Munkásságában újrafogalmazza és átértékeli a hagyományos festészeti műfajokat és módszereket – főleg a tájkép és a realista festészet jelenségét. A kulcsfontosságú Agrár nyugalomban (2016), a megfigyelő szerepében, bevonta a játékba a festőt, akinek látásmódja meghatározza a látvány karakterét. Egy kukoricatábla monumentális képkivágását jelenítette meg perspektivikus rövidülésben, felülnézetből. Ezzel definiálta a távolságtartást, míg a kukoricaföld expresszíven megfestett, hullámzó pályáival a természet dinamikáját fejezte ki. A profán „mezőgazdasági“ témát, a heroikus táj egzisztenciális töltésével ruházta fel – amely közel áll Anselm Kiefer megsebzett történelmi tájaihoz. Behatolt a természet „enciklopédiájának" egzakt titkaiba – megtisztítva a témát az ideológiai lerakódásoktól, eredeti szemlélettel, újmódon ábrázolta. A hullámzó kukoricatáblát finom iróniával aranyszínűre – a szakrális festmények hátterének színére festette, az apoteózis és az ikonoklazmus határán mozogva. Megkérdőjelezte az álmos vidéki táj mítoszát, ahol megállt az idő, a látvány nyugtalanító szépségét örökítette meg, érzékeltetve a „vihar előtti“ látszólagos nyugalom pillanatát. A témát festői látomássá változtatta, ahol a valós motívum, absztrakt struktúrába vált át, miközben mindkét kifejezésmód fokozza a megjelenítés intenzitását.
Koncepcia / Koncepció: Helena Markusková