Jarmila Sabová Džuppová / Páva és fácán a tölgy ragozása alapján

Időpont: 2026. február 5. – 2026. március 21.
Kurátor: Daniela Čarná

Jarmila Sabová Džuppová festményei előtt előfordulhat, hogy az idő másképp kezd múlni, mint egy rohanó nap sodrásában. Kiszakít bennünket a megszokott rutinból, és gondolatainkban elvezet az emlékek, képzelet, álmok, mítoszok, illetve az élet nyugtalanító paradoxonjainak és konfliktusainak világába is, amelyeket a szerző a képek nyelvén fogalmaz meg. Az emberek, állatok és tárgyak alakjában megjelenő szimbólumok révén számos asszociációs réteget tár fel. Történeteik azonban nem a mesék világából származnak, mint ahogy első pillantásra tűnhet. Jarmila Sabová Džuppová festményein az élet és az alkotás összefonódik, és sokuk mögött egy konkrét történet húzódik meg, amely a szerző világához kötődik, összekapcsolva a jelent a múlttal és a jövővel, az eget a földdel. Előfordul, hogy a nagymihályi utcán egy pénzkiadó automatánál találkozik az általa jelenleg festett nő hasonmásával; egy üzlet   polcán lévő Mutti-paradicsompüré doboz kiegészíti a világ matriarchális elveiről alkotott tűnődéseinek mozaikját, a festményeken megjelenő delfinek pedig elviszik az üzeneteket álmaiba is. Bulgakov Mester és Margarita című regénye lehetővé teszi számára, hogy minden egyes szakaszban újra olvassa és értelmezze az életet; a közeli Šírava folyó, ahol egészségét edzi, számára megtisztító Jordánná vagy Sztüxszé válik, a különböző érzékelési szintek közötti átmenetté. Semmit sem tekint véletlennek, és minden fokozatosan beilleszkedik egy nagyobb egységbe, úgy a szép, mint a bonyolult. A festmények olyanok, mint a megállók az úton. Farostlemezre festi őket, ezáltal egyfajta ideiglenességet, időbeliséget, távolságtartást és személyes alázatot is kifejez. A konkrét motívumokon keresztül átszivárog az időtlenség és a misztikum, amelyeket képes „a sorok között” megragadni. A szerző érzékenysége mind a belső, mind a külső benyomások iránt, valamint az a képessége, hogy jelentést adjon az élet apró és figyelmen kívüli eseményeinek, lehetővé teszi számára, hogy a tartalmukat számunkra is megfejtse.

Jarmila Sabová Džuppová a kassai kör erőteljes és megkerülhetetlen női művészgenerációjához tartozik, akik főként a festészet médiumában hitelesen fejezik ki személyes élettapasztalataikat, kapcsolataikat, partnerségét, anyaságát és különösen saját identitásukat (Lucia Dovičáková, Ildikó Pálová, Vlasta Žáková, Andrea Čepiššáková, Eva Moflárová és mások). Jarmila Sabová Džuppová kiemelkedik közülük, letisztult, jellegzetes stílussal rendelkező szoliter alkotóként. Izolált vizuális jeleket használ, amelyek uralják a gyakran üres képfelületet, mintha csak egy gyermek szemszögéből látnánk őket. Munkássága kezdetén ezek a gyermekkori világra utaló tárgyak voltak, mint például a körhinta, a csillár, a zongora, a csónak vagy a farkas. Mostanában delfinek, tehenek, épületek aluljárói, poharak, sótartók, angyalok, vagy sámánok és energikus nők alakjai, amelyekben a férfi-női világ feszültségét érzékelhetjük. Gyakran hátulról ábrázolja a szereplőket, lehetővé téve számunkra, hogy ne rájuk, hanem velük együtt nézzük őket. S persze a szerzővel együtt.

                                                                                                                                               Daniela Čarná

Jarmila Sabová Džuppová (1984) Nagymihályról származik. A Kassai Műszaki Egyetem Grafikai és kísérleti művészeti műtermében tanult Rudolf Sikora professzornál (2002 – 2010). A VÚB Alapítvány díjának (2010, 2018) és az Oskar Čepan-díj (2009) döntőse, egyéni kiállításai voltak többek között a rimaszombati Városi Galériában, a Nyitrai Galériában (2006), a pozsonyi Cyprián Majerník Galériában (2010), és rendszeresen kiállít a pozsonyi DOT Galériában is. Munkái megtalálhatók a Szlovák Nemzeti Galériában, a liptószentmiklósi P. M. Bohúň Galériában és számos magángyűjteményben. Esszéi a Jazdec című folyóiratban jelentek meg.