Régi idők – Érsekújvár képzőművészeti élete a 20. század első felében

Időpont: 2025. november 6. – 2026. január 31.
Kurátor: Helena Markusková

A 20. század első felének képzőművészeti élete Érsekújvárban a regionális történelem egyik izgalmas fejezete. Kezdeményezője Thain János (1885 – 1953) festő és gimnáziumi rajztanár volt, aki a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végzett tanulmányai után visszatért a városba. 1912-ben a gimnázium rajztermében saját műveiből megrendezte az első kiállítását a városban. A kisvárosi környezetben fokozatosan felkeltette az érdeklődést a képzőművészet iránt.

       Érsekújvár képzőművészeti életének „aranykora” az 1922 – 1941 közötti korszak, amikor főleg vendégművészek mutatkoztak be a városban. A legkülönlegesebb történet Boromisza Tiborhoz (1880 – 1960) fűződik, aki 1926-ban autentikus magyar motívumokat fedezett fel a helyi népi építészet elemeiben. Az ismert lett festő és grafikus, Abel Pann (1883 – 1963) a Zsidó Iskolában állított ki (1926). Több kiállítása volt Reichentál Ferencnek (1885 – 1971), aki munkássága különböző korszakaiban, különböző helyszíneken mutatkozott be (1922, 1931, 1933, 1938). A szlovák művészettörténet szempontjából különösen fontos Janko Alexy (1894 – 1970), Miloš Alexander Bazovský (1899 – 1968), Palugyay Zoltán (1898 – 1935) és Jozef Kollár (1899 – 1982), négyesének kiállítása (1932), ahol jellegzetes vidékeken készült műveiket mutatták be. 1935-ben Érsekújvár Gustáv Mallý (1897 –1952) vándorkiállításának egyik állomása volt, egy évvel később pedig Ľudovít Fulla (1902 – 1980) kiállításának helyszíne lett. Tallós Procházka István (1896 – 1976) és Lőrincz Gyula (1910 – 1980) a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egylet-tel és a Sarló-mozgalommal való kapcsolatuk révén kerültek a városba, akárcsak Gwerk Ödön (1895 – 1956). Önálló kiállítása volt Érsekújvárban az ifjú Szabó Gyulának (1907 – 1972) és Tauber Blankának (1910 – 1989).

      A kiállítási „konjunktúra” hatása alatt, új művésznemzedék nőtt fel (Čičátka Ottokár (1914 – 1993), Ernest Zmeták (1919 – 2004), Luzsicza Lajos (1920 – 2005) Kialakult a műgyűjtők köre, amelynek legjelentősebb képviselője Farkas Sándor gyógyszerész volt. A korszak végén zajlott az érsekújvári képzőművészek első reprezentatív kiállítása (1941), amelyen a városban élő és a környékbeli művészek szerepeltek (Thain János, Jánoska Tivadar, Kenessey József, Kazai Sajó Péter, Rajkay Jolán, Čičátka Ottokár, Szabó László, Dinnyés Károly, Ernest Zmeták és Luzsicza Lajos).  Ernest Zmeták és Luzsicza Lajos számára a kiállításnak egy döntő mozzanata volt. Farkas Sándor meghívására megnézték műgyűjteményét. Ernest Zmeták ekkor látott először magángyűjteményt.

      A „Régi idők” című kiállítás egy eseményekben gazdag korszakon kalauzol végig. Egy inspiráló időszakot mutat be, amikor megjelentek azok a tehetséges alkotók, akik a 20. század második felében  a város képzőművészeti életét formálták.