Klaudia Kosziba/Nacre

A kiállítás metaforikus címe a francia „nacre” szóból ered, amely egy kagylófajt vagy gyöngyházat jelöl. Az aktuális Nacre (2025 – 2026) című festménysorozatra utal, amelyben Kosziba Klaudia (1971) az irizáció jelenségével foglalkozik. Érdeklődését a Vág folyó partján gyűjtött édesvízi kagylók irizáló belsőfelületeinek szivárványszínekben ragyogó fényalkotó képessége keltette fel. Ez a múlandó jelenség a fény beesési szögétől és a kagylóbelsők felületének illékony fény- és színhatásokat visszatükröző tulajdonságától függ. Kosziba Klaudia sorozatában számos problémát vizsgál – kezdve a múlandó fény- és színvillanások változékonyságával, a megfoghatatlan megragadására irányuló törekvéssel, egészen a többértelmű jelentések átalakulásáig és a vanitas-típusú „csendélet” aktualizálásáig.

Ezalatt felmerülnek a művészettörténetből származó szimbolikus jelentések, amelyek a kagylóhoz, a gyöngyhöz (mint női szimbólumokhoz) és az irizáláshoz – valamint a testi és a szellemi szoros kapcsolatához kötődnek. A sorozatban Kosziba Klaudia belép az absztrakció és a realizmus közötti mediális köztes térbe. Absztrakt festményeiben fotóelőképekből merít, amelyeknek csupán jelzésszerű jelentőségük van. A sötét monokróm színvilág hosszan tartó uralma után, festményei kivilágosodnak és elárasztja őket a ragyogó fény. A vásznakon festészeti események játszódnak le, egyúttal a festmények a kagyló belsőjének felnagyított képi megfelelői. A festőnő nem illuzív eszközök alkalmazásával – a festés és a textúraképzés ötvözésével – utal erre a hasonlóságra. Teret nyit a különböző festészeti eljárásokkal, színvilággal, textúrákkal és felnagyított részletekkel folyó kísérletezéseknek. A sötét vagy világos festmények – hol a kagylóbelső eredeti sötét környezetére emlékeztetnek – felidézik az archetipikus káosz körülményeit, hol pedig a kagyló kinyílása utáni fényözönt teszik láthatóvá. Kihallatszik belőlük a memento mori és a vanitas, a „természet kiáltása” és a mulandóság csendes, állandó demonstrálása. A képeken, a kagylónak a metamorfózis különböző szintjein lejátszódó   életciklusa bontakozik ki. Az egész sorozatot meghatározza a testiség és a szellemiség, a felszín és a mélység, a szépség és a nyersesség, az élet és a halál közötti érzékeny egyensúlyozás, amely meghaladja a médiumok és a jelentések határait. Minden kép egyaránt vizuális metafora, rejtvény és megoldás – betekintést nyújt egy ismeretlen világ szédítő végtelenjébe, a természet titkaiba és a szépség mítoszába. A szerzőnő szavai alapján a „nőiesség értelmének vizsgálatáról” van itt szó.

Kosziba Klaudia (1971, Vágsellye) a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult (1990 – 1996, prof. Ján Berger). 1997 és 2006 között a zólyomi Bútor- és Faipari Termékek Tanszékén működött, 2002 – 2006 között a besztercebányai Képzőművészeti Kar Festészeti Tanszékén dolgozott, 2008 óta pedig a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola mal+by nevű festészeti műtermét vezeti.

Kiállításokon szerepel itthon és külföldön. Válogatás egyéni kiállításaiból: Insomnia, VZP, Prága, 2008, Žena cez palubu! Művészeti galéria, Érsekújvár, 2008; Symptom – premiere, Galerie Brick, Bécs, 2012; Opakovanie. Nová látka, Liptovská galéria P.M. Bohúňa, Liptószentmiklós, 2016; Popol a síra, Krokus, Pozsony, 2018; After Virtue, Rare ex Hit, Pozsony, 2022, Svätenie húb, Galéria 19, Pozsony, 2023, Pred premenou, Galéria mesta Bratislavy, Pozsony, 2023, Ostinato, Kysucká galéria, Oščadnica, 2024, Thermal, Galeria Station, Pozsony, 2025.

Válogatás csoportos kiállításaiból: Das Spiel, fiktívny dialóg s Wittgensteinom, Haus Wittgenstein, Bécs, 1996, 3 Slowakische Künstlerinnen in GEDOK, Karlsruhe, 2004, Prievan v súčasnej slovenskej maľbe, Štátna galéria, Besztercebánya, 2005; Gallery Millenárium, Budapest, 2008; Transcom.HU, Vermes villa, Dunaszerdahely, 2011; 8 žien, Galerie Sladovna, Písek, 2012; Guest room, Reök Palota, Szeged, 2012; Nie som tu, som v Arkádii, Nitrianska galéria, Nyitra, 2017; Parallel Vienna 2021, Galerie Michael Bella, Bécs, 2021; Láska, Dom Vanek, Pozsony, 2025.